Van néhány dolog, amit mindenki tud a szobanövények gondozásáról. Én is tudtam ezeket a dolgokat. Aztán amikor kezdtem mélyebbre ásni magam a szobanövények világába, kiderült, hogy sok "ezt mindenki tudja" dolog csak tévhit, ami jobb esetben semmit nem ér a növények számára, rosszabb esetben viszont éppen ellentétes hatást érünk el vele, sőt akár teljesen tönkre is tehetjük a szobanövényeinket. Összegyűjtöttem néhány ilyen tévhitet, amit érdemes tisztába tennünk.
1. Minél nagyobb a cserèp, annál jobban fejlôdik a növény.
Nem, nem, ha a kelleténél jóval nagyobb cserépbe ültetjük a növényünket, akkor a gyökérzet fejlődésére, és nem a levélzet növekedésére fog koncentrálni, hiszen úgy több vizet és tápanyagot tud felvenni. Egyes növények (például a szobafutóka és a Monstera adansonii) egyenesen azt szeretik és úgy fejlődnek megfelelő mértékben, ha teljes mértékben körbefonhatják a földlabdájukat (angolul ezt úgy mondják, hogy root bound). Ráadásul még tönkre is tehetjük a növényünket, ha túl nagy cserépbe ültetjük, mivel a túl nagy földlabda sokáig tárolja a vizet, sok időbe telik, míg kiszárad, amivel a kevés vizet igénylő növényeket és a pozsgás fajtákatkárhozatra ítélhetjük, könnyen megindulhat a gyökerek rothadása.
Persze jó kérdés lehet, hogy mégis akkor mikor kell átültetni a növényeket. Erre van néhány általános érvényű javallat: például ha már a föld felszínén is megjelennek a gyökerek, az általában jól jelzi, hogy kinőtte a növényünk a cserepét; vagy szintén átülhethetjük, ha a cserép alján körkörösen nőnek a gyökerek.
2. Vízpermetezéssel elérhető a kellő trópusi páratartalom.
Ki ne szeretné vízzel spriccelgetni a növényeit? :) Én is imádom, olyan gondoskosó érzés, viszont az nem igaz, hogy a vízpermettel előállítható a kellően magas páratartalom a trópusi származású szobanövények számára. Gondoljunk bele, hogy amikor végigspricceljük a leveleket, csak pár percig maradnak meg a leveleken a vízcseppek, így a gyorsan elpárolgó víz csak nagyon-nagyon rövid időre emeli meg a levegő páratartalmát, azt is csak a levelek közvetlen környezetében, és a pár perc elteltével ugyanúgy visszaáll a normál szobai körülményekre a páratartalom.
Sok trópusi szobanövénynek persze semmi baja nem lesz attól, ha spriccelgetjük a leveleit, viszont vannak olyan növények is, amelyek leveleinek nem tesz jót a közvetlen vizezés, rothadásnak indulhatnak, vagy gombásodáshoz, bogarak megjelenéséhez vezethet, főleg ha nincs elég légmozgás (ez is csak azt mutatja, hogy érdemes tisztában lenni minden egyes szobanövényünk igényeivel és lehetséges problémáival). Arról se feledkezzünk meg, hogy egy-két kivétellel a trópusi szobanövények is bár rényleg preferálják a magasabb páratartalmat, jól megvannak a normál szobai körülmények között is (azért közvetlenül ne tegyük őket a fűtőtest mellé). Ráadásul a csapvíz a mindenféle vegyianyag-tartalma miatt fehér száradási foltokat hagyhat a leveleken, amik nem túl szép látványt nyújtanak. Ha érdemben szeretnénk növelni a páratartalmat, szerezzünk be egy párásító készüléket és helyezzük a trópusi szobanövényeink mellé.
3. Tápoldat, tápoldat, tápoldat. Az mindent helyre hoz.
Sokan azt hiszik, hogy ha valami gond van a növényükkel, akkor csak tápoldatot kell adni neki, és az majd felturbózza és helyrehozza. Na, ez az a tévhit, ami miatt rövid úton a kukában landolhatnak a szobanövényeink! A tápoldatok egyáltalán nem úgy működnek, mint az emberek számára a gyógyszerek, csak magas koncentrációban tartalmaznak olyan elemeket és vegyületeket, amelyek megfelelő hígítás mellett valóban az egészséges növények fejlődését, nem oldják meg a "betegségüket". A növényeknek mindig csak egy bizonyos mennyiségű tápanyagra van szükségük, és azzal, hogy több tápoldatot adunk nekik, nem tudjuk kikényszeríteni a nagyobb tápanyagfelvételt, helyette inkább úgymond megégethetjük a rengeteg felesleges tápanyaggal a gyökérzetét, ami csak tovább ront az állapotán!
4. A szobanövények megtisztítják a levegőt az otthonunkban.
Sok szobanövényt próbálnak eladni és reklámozni azzal, hogy "a NASA kutatói is kimutatták", hogy kiváló levegőtisztító (például szobafutóka, zöldike, vitorlavirág). Míg laboratóriumi körülmények között ez valóban igaz is, a szobában nevelt változataik azonban nem képesek lényegesen javítani otthonunkban a levegő minőségét. Elvileg ahhoz, hogy érdemben javuljon a levegő lokális minősége, körülbelül 5000 kifejlett szobanövényre lenne szükség egy 45 négyzetméteres lakásban.
5. Az a jó, ha szabályos idôközöként öntözzük a növényeket.
Igazából ezt a tévhitet sosem értettem, főleg ha minden szobanövényét egyszerre akarja öntözni valaki. Minden szobanövény más, alapból nagyon változó, hogy melyik mennyi vizet igényel, ehhez jön hozzá, hogy a növények méretétől, levélzetének fejlettségétől is függ, hogy melyik mennyi idő alatt veszi fel a talajból a vizet, illetve magának a földlabdának a mérete is befolyásolja, hogy egy-egy öntözés után mennyi vizet tud eltárolni. Ha valaki egyenközönként próbálja meg locsolni a növényeit, akkor az leggyakrabban túlöntözéshez, ritkábban alulöntözéshez vezet!
Ahelyett, hogy fix öntözési periódust állítanánk fel, figyeljük a növényeinket: figyeljük, hogy nem száradnak-e a levelek szélei? Van-e elszíneződés a leveleken? Nem kókadtak-e a levelek? Ha beledugjuk az ujjunkat a földbe, mennyire száraz vagy nedves? Nem áll-e a víz az alátétben vagy a kaspó alján? Ezek mind olyan jelek, amelyek segíthetnek rámutatni, hogy mikor mennyi vízre van szüksége a növénynek.
